Bevásárlóközpont előtt aláírást gyűjtenek egy törpepárt fagyoskodó aktivistái, próbálnak szóba elegyedni azokkal, akiknek felkelti az érdeklődését a cifra pult és a sok felirat. Odalép a pulthoz egy középkorú hölgy, kezében két megrakott cekker.

- Maguk kinek gyűjtenek aláírást?
- Hát ki van írva ide a párt neve.
- De csak felszalámizzák az ellenzéket, aztán itt marad a nyakunkon ez az ... (expletive). Miért nem fognak össze? Ha mindenütt csak egy ellenzéki jelölt indulna, el lehetne kergetni.
- És kivel fogjunk össze...?
- Csatlakozzanak a .... mozgalomhoz (szándékosan nem írom ki a nevét, de van jónéhány)
- Értem, és miért pont ehhez? Mert ilyen mozgalomból azért jónéhány van.
- Igen ... lehet, lehet, hogy van több is. De a többi az mind kamupárt, akik csak a támogatást veszik fel, és meg akarják osztani az ellenzéki szavazatokat. Csak ez az egy igazi.

(A kép illusztráció)

Az összefogás ... Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a színházban az előadás végén az emberek keze tapsra lendül. Egy darabig egymásba folyik a tenyerek összecsattanása, aztán (ha elég jó az előadás) egyszer csak vastaps lesz belőle. Nehéz megmondani, hogy pontosan mitől alakul ki a vastaps. Még nehezebb megmondani, hogy mikor. Arra pedig egyáltalán nem lehet rámutatni, hogy ki kezdi el. Nem is lehet az embereket rábeszélni a vastapsra. És nem lehet senkit sem hibáztatni, ha nincsen vastaps. Bennünk van a késztetés, hogy "együtt" csináljuk, egy ütemre.

Ha elég jó az előadás. Máskülönben a taps elhal, mielőtt egymásra hangolódnánk.

Fizikusok azért már évtizedek óta vizsgálják a spontán szinkronizáció jelenségét, magyarul többek között Vicsek Tamás fizikus, akadémikus foglalkozott ezzel, akit érdekel egy ismeretterjesztő írás, magyar elektronikus könyvtárban elolvashatja:

Leírható-e egyenletekkel az embertömegek viselkedése?

"egy kezdeti szinkronizálatlan fázis után, amelyet magas frekvenciájú (I. típus) taps jellemez, az egyének tapsukat szinkronizálják, minden második ütem kihagyásával hirtelen átváltanak egy megkettőzött periódusú (II. típusú) tapsra, amelyre a szórás (a tapsolási frekvenciák relatív különbsége) kisebb. A periodikusan viselkedő globálisan összekapcsolt csoportokra kidolgozott statisztikai elméleteket felhasználhatjuk annak demonstrálására, hogy a szinkronizálás kialakulásának szükséges feltétele, hogy a szórás egy kritikus értéknél kisebb. Következésképpen, kiderül, hogy a perióduskettőződés lesz a szinkronizálódás feltétele, mivel ez olyan lassabb tapsolási módokra vezet, amely alatt lényegesen kisebb szórás érhető el. Így, a mérések kiértékelése a szinkronizált tapsolás (vastaps) mechanizmusához vezető utat tárja fel: gyors tapsolási szinkronizáció nem lehetséges a tapsolási frekvenciák nagy szórása miatt. A perióduskettőződés után, amint a kis szórású II. típusú tapsolás megjelenik, a szinkronizáció elérhető és el is érik azt."

Vagyis, önmagában az a tény, hogy a szavazók is együttműködésre sarkallják a pártokat, és egyre több együttműködést szervező szövetség jelenik meg, még csupán előszobája, de szükséges feltétele a szinkronizációnak.