A legutóbbi választási "reform" nehéz helyzetbe hozta az ellenzéki pártokat - az eddig bevált taktikázás helyett stratégiát kellene építeniük. Legtöbbjük számára ez túl nagy feladatnak bizonyul.
Mivel a kormánypárt egy tömbbe fogja össze szavazóit, a jelenlegi választási rendszerben az ellenzéki pártok számára esélyt kínáló racionális kampánystratégia az “összefogás”, vagyis az egyetlen kormánypárti jelölttel szemben egyetlen ellenzéki jelölt állítása lenne. Ezért a pozícióért azonban számos jelölt-jelölt verseng. Ha ők nem tudnak valamiképpen megállapodni, vagy megküzdeni egymással, akkor szinte biztosra vehető, hogy külön-külön indulva alulmaradnak az egységes kormánypárti szavazókkal szemben.
Ha meg tudnak állapodni, az adhat valamennyi esélyt az adott választókerületben a győzelemre.
Ahogy az előző posztban Tom Schelling győztes stratégiáját szemléltető példát idéztem:
Vetélytársaddal összebilincselve álltok egy szédítő szakadék szélén. Nagy jutalom várja a győztest – ha a másik feladja. Azzal nemigen tudod megijeszteni, hogy a szakadék felé lökdösöd, hiszen ő is tudja, hogy ha lelöknéd, a bilincs révén téged is magával rántana. Mit tehetsz? A győztes stratégia: mutasd meg, hogy kész vagy sokkal nagyobb kockázatot vállalni, mint a másik. Például kezdj táncolni – egyre közeledve a szakadék pereméhez.
Az ellenzéki jelölt-jelöltek számára a “külön indulás” a biztos vereséget, vagyis a fenti analógiában a szakadékba ugrást jelenti.
Ha az ellenzéki jelöltek valamelyike rá tudja venni a többieket a küzdelem feladására, a győztest megillető jutalom helyben a képviselőjelölti pozíció – a legtöbb helyet megszerző jelölt pártja számára országosan egy kialakuló ellenzéki összefogás vezető pozíciója.
A jelölt-jelöltek viadala, ez a különös “szumó" tulajdonképpen még épp csak elkezdődött, a fináléja szerintem valamikor január közepén lesz. Ami jelenleg zajlik, az még csupán erőfitogtatás, pózolás – amely azonban érezhetően növeli a feszültséget a jelölteket állító pártok és a pártok támogatói támogatóik körében.
A Maszop nem bírta tovább - elsőként ugrottak ki, hetekkel ezelőtt megnevezve miniszterelnökjelöljüket. Belépőjük tragikusan gyengére sikerült: fáradt, öreg versenyzőinek nyilatkozataiből sütött, hogy maguk sem hiszik el, amit mondanak, hogy “mi leszünk az összefogás vezető ereje." De tőlük nem is vártunk többet.
Na de Bojár Gábor? Bojár Gábor, az ArchiCAD megalkotója? A szoftvercég és a Graphisoft park alapítója és igazgatótanácsi elnöke? Az üzleti élet évtizedes rutinnal bíró szereplője?
Bojár Gábor azt a kijelentést tette, hogy csalódott a Momentumban, szerinte fel kellett volna adniuk az ellenzék vezető erejéért folyó versenyt.
Három hónappal a meccs vége előtt?
